START menü
Linkek
Ki van itt?
Oldalainkat 1 vendég böngésziEU pályázati hírek
Jó hír!
| Új világ: dolgoznak és imádkoznak a romák |
 |
 |
 |
|
Az április 1-jén indult közmunkaprogram meglepő fordulatot hozott a faluban. Az emberek lelkesek, mint mondják, fizetést kapnak, és tudják, mit esznek holnapután. Ráadásul egyre többen térnek meg: közös imára járnak, és köszönik az Úrnak, hogy van munkájuk és rendes bérük. Serényen takarítják Tarnabodot. A közmunkaprogram brigádjai dolgoznak. Ám úgy tűnik, itt először nem az utakat tették rendbe, hanem a fejeket. A tarnabodiaknak elegük van abból, hogy mindenki a legszegényebbeknek és a legelmaradottabbaknak bélyegzi őket. Azt mondják, még tudják, milyen volt anyáik korában a falu: rózsaillat fogadta a hazatérőket. Most ők is ilyen faluban akarnak élni. Pető Zoltán polgármester a falu egyik legelhanyagoltabb részét, a "Deltát" mutatja: a felét már kitakarították, a gazt elégették. A mellette lévő egykor szintén gazos területet már fel is szántották. Oda kukoricát ültetnek majd – A helyi romák kérték: négy telket ültessünk be kukoricával, hogy az állatokat majd etetni tudják. Néhány éve a Máltai Szeretetszolgálat már bevezette az állattartást, s most úgy tűnik, ők önként folytatni akarják. Többen kérték, szántsuk fel a kertjeiket, illetve a falu elhagyott portáit is ültessük be. A Deltában serénykedők között ott van Szabó Sándor, aki azt mondja: korábban dolgozott, telefon- és hálózatszerelő a szakmája. - Hol bejelentettek, hol nem, semmi járulékot nem fizettek utánam, szóval nagyon megörültem, amikor hallottam, lehet jönni rendes bérért, rendesen lejelentve dolgozni. Eddig 25 ezer volt a segély. Most úgy számolom, a 60 ezer meglesz, amit kézhez kapok - ecseteli a munkás. – Van két erős kezem, nem panaszkodom – folytatja. – Régen én sem voltam ám mindig ilyen. Bűnöztem. Négy évet ültem. Aztán megtértem és megértettem Isten szavát. Ha az emberek úgy élnének, mint ahogy Isten parancsolja, rend lenne a világban. Tarnabod sem volt ám mindig ilyen. Amikor régen a bodiak hazajöttek, rózsasorok, vérszilvafák fogadták őket. Jaj, el sem tudja képzelni, milyen illat volt ebben a faluban. Én azt szeretném, ha Tarnabod ismét olyan szép, virágzó lenne, mint régen volt. Ora et labora Sándor elárulja, hogy a sógora lelkipásztor. Tőle hallotta, hogyan kell helyesen, jól élni. Azt mondja, minden szerdán mennek a gyülekezetbe, s még mielőtt a közmunka elindult volna, ők már akkor is dolgoztak azon, hogy a Fő út kicsit rendezettebb legyen. A fiatalember kijelenti: ő most egy nagyon boldog ember, Van hite, van munkája, s tudja, mit akar. A faluért, a közösségért, a jóért dolgozni. Kicsit fárasztó, de jó érzés. – Az a célom, hogy legyenek saját állataim, s legyen szép a kertem. A Bibliában is meg van írva, hogy gazdasági válság lesz. Azt olvastuk, hogy Isten azért adta a jószágot, a földet, ha egyszer a pénz megszűnik, az ember ne vesszen éhen. Ezért kell nekünk az állatokat és a földet megbecsülni – szögezi le. Köszönet az Úrnak Aztán kiderül, hogy itt van az a lelkipásztor, akiről az előbb Sándor beszélt. Suha István azonnal kiveszi nadrágzsebéből a kis kék Bibliát. – Óránként tartunk szünetet, s akkor felolvasok a Bibliából – a nyomaték kedvéért néhányan azonnal köré is sereglenek, s ő olvasni kezd. – Az összejöveteleken meg is beszéljük, amit olvastunk. Istent kell dicsérni, hogy van munkánk, s hogy dolgozhatunk, az ő kegyelméből lesz nekünk jobb – mondja, miközben a hátul dolgozók közül többen megszólalnak: – Köszönet az úrnak érte! |